2013. november 21., csütörtök
2011. április 20., szerda
Van új alkotmányunk!
Nem vagyok híve a kuruc.info-nak. Sőt. De ezt a videót ott találtam.
Tökéletesen igazat adok Havas Henriknek!
2010. szeptember 28., kedd
Megindítja a hajléktalanok elleni harcot a Belügyminisztérium
Szigorú büntetéssel fenyegetik a Belügyminisztérium által kidolgozott törvénytervezetek azokat, akik nem rendeltetésszerűen használják a közterületeket és tömegközlekedési eszközöket. Az egyik javaslat indoklása szerint az aluljárókat, tereket elfoglaló hajléktalanokat ki lehetne tiltani a közterekről.
A hajléktalanok közterületekről kitiltására adna lehetőséget az önkormányzatoknak egy jogszabálytervezet, amely a múlt héten jelent meg a Belügyminisztérium honlapján. Az építésügyi törvény módosítására írt tervezet szerint az önkormányzatok szabálysértéssé nyilváníthatnák a települések belterületének nem rendeltetésszerű használatát. "A közterület rendeltetése: a közúti közlekedés biztosítása (út, járda stb.), kikapcsolódás, szórakozás, sport, szabadidő-eltöltés, felvonulás, gyülekezés biztosítása, szobor elhelyezése, emlékhely kialakítása, közművek elhelyezése" - olvasható a törvénytervezetben.
Az indoklás egyértelműsíti is, hogy mire gondol a Belügyminisztérium: "a közterületek nem rendeltetésszerű használatának esetkörére (például hajléktalanok életvitelszerű ottlakása) az önkormányzatoknak lehetőségük legyen szigorúbb közterületi szabályok és szankciók megállapítására helyi rendeletükben, például a hajléktalanok kitiltására a közterületekről". A szabálysértési törvény szerint szabálysértésekért pénzbüntetést és elzárást is ki lehet szabni, illetve például figyelmeztethetik is a szabálysértőt.
Pintér Sándor belügyminiszter már július végén beszélt a közterületek "megtiszításáról" egy, a Magyar Hírlapnak adott interjúban. "A közterületeket megtisztítjuk a koldusoktól és az ország hangulatát rontó személyektől" - mondta. A Belügyminisztérium akkor nem mondott részleteket arról, milyen eszközökkel akarják elérni ezt a célt.
"Szőnyeg alá söprés"
"A szociálisan nehéz helyzetbe került embereken nem azzal lehet segíteni, hogy megengedjük számukra a közterületek elfoglalását. A szociális gondok ilyen irányú kezelése a probléma szőnyeg alá söprését jelentette idáig, amelyen mi változtatunk" - olvasható a közleményben. A minisztériumi nyilatkozat azzal zárul, hogy "az önkormányzatoknak kötelességük gondoskodni a szociálisan hátrányos állapotban élő emberekről, amelyhez segítséget tudnak nyújtani az illetékes állami intézmények".
Forrás:Origo
A véleményem, hogy pontosan az a "szönyeg alá seprés", ha láthatatlanná kívánják tenni a létező problémát.
Előbb olyan feltételeket kellene biztosítani, hogy valamennyi fedél nélkül élő embernek legyen helye ahol lakhat, ahol kialakíthatja az intim szféráját. Ahonnan munkába tud járni, ahol a munka után kipihenheti magát.
Az az ember sohasem tud helytállni a munkába, aki éhesen, fáradtan megy a munkahelyére.
Fotó: Szabó Dénes
Őt ki lehet tiltani, de a probléma ott marad.
A hajléktalanok közterületekről kitiltására adna lehetőséget az önkormányzatoknak egy jogszabálytervezet, amely a múlt héten jelent meg a Belügyminisztérium honlapján. Az építésügyi törvény módosítására írt tervezet szerint az önkormányzatok szabálysértéssé nyilváníthatnák a települések belterületének nem rendeltetésszerű használatát. "A közterület rendeltetése: a közúti közlekedés biztosítása (út, járda stb.), kikapcsolódás, szórakozás, sport, szabadidő-eltöltés, felvonulás, gyülekezés biztosítása, szobor elhelyezése, emlékhely kialakítása, közművek elhelyezése" - olvasható a törvénytervezetben.
Az indoklás egyértelműsíti is, hogy mire gondol a Belügyminisztérium: "a közterületek nem rendeltetésszerű használatának esetkörére (például hajléktalanok életvitelszerű ottlakása) az önkormányzatoknak lehetőségük legyen szigorúbb közterületi szabályok és szankciók megállapítására helyi rendeletükben, például a hajléktalanok kitiltására a közterületekről". A szabálysértési törvény szerint szabálysértésekért pénzbüntetést és elzárást is ki lehet szabni, illetve például figyelmeztethetik is a szabálysértőt.
Pintér Sándor belügyminiszter már július végén beszélt a közterületek "megtiszításáról" egy, a Magyar Hírlapnak adott interjúban. "A közterületeket megtisztítjuk a koldusoktól és az ország hangulatát rontó személyektől" - mondta. A Belügyminisztérium akkor nem mondott részleteket arról, milyen eszközökkel akarják elérni ezt a célt.
"Szőnyeg alá söprés"
"A szociálisan nehéz helyzetbe került embereken nem azzal lehet segíteni, hogy megengedjük számukra a közterületek elfoglalását. A szociális gondok ilyen irányú kezelése a probléma szőnyeg alá söprését jelentette idáig, amelyen mi változtatunk" - olvasható a közleményben. A minisztériumi nyilatkozat azzal zárul, hogy "az önkormányzatoknak kötelességük gondoskodni a szociálisan hátrányos állapotban élő emberekről, amelyhez segítséget tudnak nyújtani az illetékes állami intézmények".
Forrás:Origo
A véleményem, hogy pontosan az a "szönyeg alá seprés", ha láthatatlanná kívánják tenni a létező problémát.
Előbb olyan feltételeket kellene biztosítani, hogy valamennyi fedél nélkül élő embernek legyen helye ahol lakhat, ahol kialakíthatja az intim szféráját. Ahonnan munkába tud járni, ahol a munka után kipihenheti magát.
Az az ember sohasem tud helytállni a munkába, aki éhesen, fáradtan megy a munkahelyére.
Fotó: Szabó Dénes
Őt ki lehet tiltani, de a probléma ott marad.
Károly
Károlyt régóta ismerem. Sokáig nem láttam, aztán egyszer csak összefutottam vele. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a találkozással. Ugyanis nem ez a kép élt bennem róla, mint ami most elém tárult. Karesz szakadt és koszos volt. Illetve nem is Ő, hanem a ruhája. Magára azért adott, mert borotvált volt és a körmei is tiszták. A zavart üdvözlés után nem tudtam mit is mondhatnék, de csak kiböktem: Karesz! Te most hol laksz? Mit csinálsz? Fordított sorrendbe válaszolt. Nyugdíjas vagyok- kezdte - de hajléktalan. Zavarban voltam. Mit is lehet ilyenkor mondani? Megoldotta helyettem a problémát.
Meghívhatlak egy sörre? - kérdezte
Nem is tudom - válaszoltam.
Nem akartam lerázni, hiszen valamikor jóban voltunk. Azon kívül kíváncsivá tett.
Persze, beülhetünk, de én fizetek.
Hajléktalan vagyok, de pénzem még van. Nézett rám fanyar mosollyal.
Egy kis kocsmába ültünk be. Ő két deci tisztát kért, én egy pohár sört. Elkezdtünk beszélgetni a régi ismerősökről, kivel mi van, ki halt meg, ki beteg, ki, kivel találkozott régen.
Te hogyan kerültél ebbe a helyzetbe? - kérdeztem tőle.
Igazán akarod tudni?
Tényleg akarom.
Hát jó - mondta - belekortyolt az italába. Egy pillanatra elrévedt. Mintha egy film kockáit keresné, aztán belevágott.
Az életemet akkor rontottam el, amikor megnősültem. Csinos volt az asszony. A korához képest most is jól néz ki. Dolgozni viszont nagyon nem szeretett. Igaz, nevelte a két gyereket, de aztán semmi. Én is egyre többet vállaltam munkát, csak ne kelljen otthon lenni. Volt, hogy vidékre jártunk, ott is laktunk hónapokon keresztül. Az jó volt. Jó a társaság, kártya, könnyű nők, meg az ital.
Lehet, hogy ha akkor újra megpróbáltam volna az asszonnyal, ha akkor leállok a piával, talán most másképpen történnének a dolgok.
De mindegy. - Legyint lemondóan
Szóval sokat voltam távol. Teljesen elidegenedtünk az asszonnyal. A gyerekekkel is egyre ritkábbak voltak a találkozások. Nem tudtam velük mit kezdeni. Nem éreztem az apai szerepet. Mintha nem is az én gyerekeim lettek volna. Csak gondoskodtam róluk anyagilag, de azt sose kérdeztem meg, milyen az iskola, mi a kedvenc ételük, szóval semmit nem tudtam róluk.
A feleségem beadta a válópert. Ennek már tizenöt éve. A lakás az övé maradt a két gyerekkel együtt. Bár, én most is oda vagyok bejelentve, de nem voltam ott azóta sem. Talán félelem, talán büszkeség? Nem tudom, de nincs is jelentősége. Pestre mentem. Munkásszállón laktam. Nem volt rossz hely. Jól kerestem. A cég, ahol dolgoztam, sok vidéki munkát vállalt. Dolgoztam kiküldetésben, az egész országban, Nyíregyházától Kaposvárig. Nem is volt semmi gondom. Nem hiányzott senki és semmi. Amikor a cég megszűnt, akkor lettem hajléktalan. A munkásszállót eladták, minket meg kiraktak. Összejöttem egy társasággal. Újpesten laktak egy lepusztult épületben, de legalább volt tető a fejem felett, és nem voltam egyedül. Érdekes társaság volt, amolyan igazi kommuna. "Dolgozni" csak annyit dolgoztunk, amennyi kellett a napi italra, kajára. Egy évig senki nem bolygatott bennünket, igaz törvénybe ütköző dolgokat sem csináltunk. Éltünk, ahogy tudtunk, a hatóság meg hagyott bennünket. Sajnos azt a területet is elérte az építési láz. Mennünk kellett. Ki erre, ki arra. Én is hazajöttem, mi mást tehettem volna. Pesten eldurvult a világ. Egyre több hajléktalant raboltak ki, vertek, vagy gyilkoltak meg.
Itthon senki nem várt, nem is számítottam rá. Egy darabig csöveztem, de sajnos itt is vannak olyanok, akik megverik a magamfajtát minden ok nélkül.
Jelentkeztem a hajléktalan szállóra. Befogadtak, azóta ott vagyok. Nekem jó dolgom van, mert van nyugdíjam, abból megélek. Sokan keringenek körülöttem, arra számolva, hogy levegyenek egy kis pénzzel. Az elején még balek voltam, arra gondoltam, hogy haverokra lelek, de itt mindenki kihasznál mindenkit. Így aztán egyedül járok.
A minap összefutottam a fiammal. Meghívott magához. Akkor megfogadtam, hogy változtatni fogok.
Rám néz kamaszos vigyorral - De nem tudok, vagy nem is akarok.
Iszol még egy sört? - kérdezi.
Csak a fejem rázom, hogy nem. Nehéz szólni. Érteni értem, de megérteni nem tudom. Mit is mondhatnék. Zavartan motyogok valamit, hogy sajnos mennem kell, meg hogy remélem még találkozunk.
Továbbra is csak mosolyog. - Nem foglak zaklatni, ígérem.
Kezet fogunk, az ajtón még együtt megyünk ki, aztán én balra, ő jobbra megy.
Karcsival szinte naponta találkozunk. Már nem jövök zavarba, ha beszélgetünk, ami egyre gyakoribb.
Meghívhatlak egy sörre? - kérdezte
Nem is tudom - válaszoltam.
Nem akartam lerázni, hiszen valamikor jóban voltunk. Azon kívül kíváncsivá tett.
Persze, beülhetünk, de én fizetek.
Hajléktalan vagyok, de pénzem még van. Nézett rám fanyar mosollyal.
Egy kis kocsmába ültünk be. Ő két deci tisztát kért, én egy pohár sört. Elkezdtünk beszélgetni a régi ismerősökről, kivel mi van, ki halt meg, ki beteg, ki, kivel találkozott régen.
Te hogyan kerültél ebbe a helyzetbe? - kérdeztem tőle.
Igazán akarod tudni?
Tényleg akarom.
Hát jó - mondta - belekortyolt az italába. Egy pillanatra elrévedt. Mintha egy film kockáit keresné, aztán belevágott.
Az életemet akkor rontottam el, amikor megnősültem. Csinos volt az asszony. A korához képest most is jól néz ki. Dolgozni viszont nagyon nem szeretett. Igaz, nevelte a két gyereket, de aztán semmi. Én is egyre többet vállaltam munkát, csak ne kelljen otthon lenni. Volt, hogy vidékre jártunk, ott is laktunk hónapokon keresztül. Az jó volt. Jó a társaság, kártya, könnyű nők, meg az ital.
Lehet, hogy ha akkor újra megpróbáltam volna az asszonnyal, ha akkor leállok a piával, talán most másképpen történnének a dolgok.
De mindegy. - Legyint lemondóan
Szóval sokat voltam távol. Teljesen elidegenedtünk az asszonnyal. A gyerekekkel is egyre ritkábbak voltak a találkozások. Nem tudtam velük mit kezdeni. Nem éreztem az apai szerepet. Mintha nem is az én gyerekeim lettek volna. Csak gondoskodtam róluk anyagilag, de azt sose kérdeztem meg, milyen az iskola, mi a kedvenc ételük, szóval semmit nem tudtam róluk.
A feleségem beadta a válópert. Ennek már tizenöt éve. A lakás az övé maradt a két gyerekkel együtt. Bár, én most is oda vagyok bejelentve, de nem voltam ott azóta sem. Talán félelem, talán büszkeség? Nem tudom, de nincs is jelentősége. Pestre mentem. Munkásszállón laktam. Nem volt rossz hely. Jól kerestem. A cég, ahol dolgoztam, sok vidéki munkát vállalt. Dolgoztam kiküldetésben, az egész országban, Nyíregyházától Kaposvárig. Nem is volt semmi gondom. Nem hiányzott senki és semmi. Amikor a cég megszűnt, akkor lettem hajléktalan. A munkásszállót eladták, minket meg kiraktak. Összejöttem egy társasággal. Újpesten laktak egy lepusztult épületben, de legalább volt tető a fejem felett, és nem voltam egyedül. Érdekes társaság volt, amolyan igazi kommuna. "Dolgozni" csak annyit dolgoztunk, amennyi kellett a napi italra, kajára. Egy évig senki nem bolygatott bennünket, igaz törvénybe ütköző dolgokat sem csináltunk. Éltünk, ahogy tudtunk, a hatóság meg hagyott bennünket. Sajnos azt a területet is elérte az építési láz. Mennünk kellett. Ki erre, ki arra. Én is hazajöttem, mi mást tehettem volna. Pesten eldurvult a világ. Egyre több hajléktalant raboltak ki, vertek, vagy gyilkoltak meg.
Itthon senki nem várt, nem is számítottam rá. Egy darabig csöveztem, de sajnos itt is vannak olyanok, akik megverik a magamfajtát minden ok nélkül.
Jelentkeztem a hajléktalan szállóra. Befogadtak, azóta ott vagyok. Nekem jó dolgom van, mert van nyugdíjam, abból megélek. Sokan keringenek körülöttem, arra számolva, hogy levegyenek egy kis pénzzel. Az elején még balek voltam, arra gondoltam, hogy haverokra lelek, de itt mindenki kihasznál mindenkit. Így aztán egyedül járok.
A minap összefutottam a fiammal. Meghívott magához. Akkor megfogadtam, hogy változtatni fogok.
Rám néz kamaszos vigyorral - De nem tudok, vagy nem is akarok.
Iszol még egy sört? - kérdezi.
Csak a fejem rázom, hogy nem. Nehéz szólni. Érteni értem, de megérteni nem tudom. Mit is mondhatnék. Zavartan motyogok valamit, hogy sajnos mennem kell, meg hogy remélem még találkozunk.
Továbbra is csak mosolyog. - Nem foglak zaklatni, ígérem.
Kezet fogunk, az ajtón még együtt megyünk ki, aztán én balra, ő jobbra megy.
Karcsival szinte naponta találkozunk. Már nem jövök zavarba, ha beszélgetünk, ami egyre gyakoribb.
2010. szeptember 27., hétfő
Pintér Sándor "víziója"
Pintér Sándor belügyminiszter arról beszélt, hogy a növekvő elszegényedés, a csökkenő vásárlóerő miatt nőni fog a büncselekmények száma.
Joggal teszik fel a kérdést: ha van összefüggés a társadalom elszegényedése és a bűnözés között, akkor van-e megélhetési bűnözés?
Nem jó időben hangzott el a nyilatkozat, mert a szélsőséges elemek igazolni látják saját szemléletüket, hogy a társadalmat meg kell védenie bizonyos csoportoktól.
Orbán Viktor miniszterelnök nem olyan régen egy Finn újságnak nyilatkozva kijelentette, hogy csak a Fidesznek van (egész Európában) programja a cigányság felemelkedését illetően.
Kár, hogy ebből még semmi nem látunk!
Joggal teszik fel a kérdést: ha van összefüggés a társadalom elszegényedése és a bűnözés között, akkor van-e megélhetési bűnözés?
Nem jó időben hangzott el a nyilatkozat, mert a szélsőséges elemek igazolni látják saját szemléletüket, hogy a társadalmat meg kell védenie bizonyos csoportoktól.
Orbán Viktor miniszterelnök nem olyan régen egy Finn újságnak nyilatkozva kijelentette, hogy csak a Fidesznek van (egész Európában) programja a cigányság felemelkedését illetően.
Kár, hogy ebből még semmi nem látunk!
A közbiztonságért tartott nagygyűlést és demonstrációt a Jobbik Miskolcon.
"A közbiztonságért tartott nagygyűlésen Szegedi Csanád jobbikos európai parlamenti képviselő beszédében azt mondta: Miskolcról az elmúlt tíz évben több fiatal menekült el, mint 1956 után bármikor. Úgy fogalmazott, a közbiztonság kérdésében két bűnözési formát kell felszámolni: a politikai- és a cigánybűnözést.
Szegedi Csanád a Fidesz eddigi tevékenysége kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy a Bajnai-kormány ideje alatt több szocialistát számoltattak el, mint a Fidesz négyhónapos kormányzása alatt. Ironikusan azt mondta: a jövő héten elindít egy akciót "Fogadj örökbe egy cigány családot!" címmel, hozzáfűzve: ő tudja, hogy létezik ez a bűnözési forma, épp ezért szeretné látni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök örökbe fogad egyet a budai villájába.
Közrendvédelmi telepeket kell létrehozni és jogszabályszerűen ki kell Miskolcról zárni a garázda elemeket - jelentette ki, majd hozzátette, akik képesek integrálódni, azok visszatérhetnek a társadalomba, akik pedig nem, ott töltik az életüket kettős kordonnal, szögesdróttal körbevéve, csendőrökkel, este 10 óra után kijárási tilalommal. Azt kérte a jelenlévőktől, hogy a rendvédelmi telepek első oszlopát ő üthesse le."
Forrás: Origo
Az a borzasztó, hogy Szegedi Csanád Eu-s képviselő. Ez lenne Magyarország a XXI. században?
Úgy gondolom, hogy ez ellen (is) minden jóérzésű embernek fel kellépnie.
Szegedi Csanád a Fidesz eddigi tevékenysége kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy a Bajnai-kormány ideje alatt több szocialistát számoltattak el, mint a Fidesz négyhónapos kormányzása alatt. Ironikusan azt mondta: a jövő héten elindít egy akciót "Fogadj örökbe egy cigány családot!" címmel, hozzáfűzve: ő tudja, hogy létezik ez a bűnözési forma, épp ezért szeretné látni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök örökbe fogad egyet a budai villájába.
Közrendvédelmi telepeket kell létrehozni és jogszabályszerűen ki kell Miskolcról zárni a garázda elemeket - jelentette ki, majd hozzátette, akik képesek integrálódni, azok visszatérhetnek a társadalomba, akik pedig nem, ott töltik az életüket kettős kordonnal, szögesdróttal körbevéve, csendőrökkel, este 10 óra után kijárási tilalommal. Azt kérte a jelenlévőktől, hogy a rendvédelmi telepek első oszlopát ő üthesse le."
Forrás: Origo
Az a borzasztó, hogy Szegedi Csanád Eu-s képviselő. Ez lenne Magyarország a XXI. században?
Úgy gondolom, hogy ez ellen (is) minden jóérzésű embernek fel kellépnie.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)